Általánosságban elmondható, hogy az e-kereskedelmi szolgáltatást nyújtó cégek domain nevek alatt elérhető weboldalakon keresztül jelennek meg a felhasználók, így a fogyasztók felé oly módon, hogy a vállalkozás szolgáltatását más hasonló szolgáltatásoktól gyakorlatilag a domain név különbözteti meg, amely jellemzően megjelenik a domain alatt elérhető weboldal elnevezéseként is. Az ilyen vállalkozások a marketing költségvetésük jelentős részét fordítják arra, hogy az e-kereskedelmi szolgáltatásuk megjelölését, domain elérhetőségét megismertessék a fogyasztókkal, felhasználókkal.
Az e-kereskedelemmel kapcsolatos védjegybitorlási perek egy része abból az alaphelyzetből keletkezik, hogy vannak olyan weboldalak, amelyek egy már jól bejáratott, védjeggyel védett weboldal megjelöléséhez elnevezésben hasonló domain alatt működnek. Ezek a védjegybitorló weboldalak általában ugyanolyan vagy hasonló szolgáltatást kínálnak, hiszen így növelni tudják látogatóik számát komoly marketingtevékenység nélkül. Az ilyen használat nemcsak jogellenes, hanem sérelmes is a védjeggyel védett eredeti weboldal szolgáltatói számára.
A magyar e-kereskedelem folyamatosan fejlődik, amit jól mutat az utóbbi években született, ezt a területet érintő magyar bírósági ítéletek egyre növekvő száma. Ez a cikk ezeket az ítéleteket tekinti át, összefoglalva a vitás kérdéseket és a bíróságok által adott válaszokat.
1. Kombinált védjegy által nyújtott védelem a domain nevek tekintetében
A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20089/2020/7. számú határozata védjegybitorló weboldallal kapcsolatos ügyben született. A felperes rendelkezett egy színes, ábrás kombinált védjeggyel, amelyben szövegesen szerepelt a domain neve („Felperesi Domain”), amely alatt az apróhirdetési weboldal megjelent. Az alperes egy olyan weboldalt indított, amely a Felperesi Domaintől egyetlen karakterben tért el, és a weboldalán olyan logót használt, aminek domináns szókapcsolata az alperesi domain elnevezése volt.
A felperesi védjegy többek között a Nizzai Megállapodás 35. áruosztálya tekintetében biztosított védelmet. A védjegybitorlás megítélése szempontjából a „reklámozás, online reklám, online piaci helyek működtetése áruk és/vagy szolgáltatások és/vagy ingatlanok vételére, eladására és/vagy cseréjére vonatkozóan, online kutatható adatbázisok összeállítása; a fentiekkel kapcsolatos információ biztosítása” szolgáltatások bírtak jelentőséggel. Az alperes által használt szókapcsolat nem volt védjegyként lajstromozva. Felperes első- és másodfokon is pert nyert.
a) Egy ábrás védjegyben szereplő domináns szókapcsolat védjegyjogi oltalmat biztosíthat a megfelelő domain névnek.
A felperes a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény („Vt.”) 12. § (2) bekezdés b) és (3) bekezdés c) pontja alapján hivatkozott a bitorlásra. A bíróság rögzítette, hogy mindkét megjelölés domináns részei az érintett szókapcsolatok, mivel az ábrás és szöveges elemek értelmező, illetve leíró jellegűek. Vizuálisan a két megjelölés egyetlen betű eltéréssel azonos; kiejtve az egy betű különbség elsikkad. Kombinált megjelölésekben általában a szóelemnek van kiemelt jelentősége; az átlagfogyasztó a lényegre koncentrál, és azt az elemet választja ki, ami alkalmas az áru vagy szolgáltatás megnevezésére. A bírói gyakorlat ezért elsősorban a domináns elemek összevetését írja elő. Az alperesi szolgáltatás beletartozott a védjegy oltalmi körébe, és a magas fokú hasonlóság reális összetéveszthetőségi veszélyt eredményezett. A bíróság érvelése gyakorlatilag védjegyjogi védelmet adott a Felperesi Domain névnek megfelelő szókapcsolatnak.
b) A kombinált védjegy jogosultját akkor is megilleti a védelem, ha szolgáltatásai a domináns szókapcsolattól különböző elnevezésű weboldalon érhetők el.
A Vt. 18. § (1) bekezdése alapján, ha a jogosult öt éven belül nem kezdte meg a védjegy tényleges használatát, vagy azt öt éven át elmulasztotta, jogkövetkezményeket kell alkalmazni. A bíróság vizsgálta az alperesi kifogást: a Felperesi Domain alatt átirányítás folytán másik weboldal érhető el, amelyen nem jelenik meg a védjegy szóeleme, figurája, szlogenje. A bíróság szerint a joggyakorlat elsősorban nem folyamatosságot, hanem olyan használatot kíván, amelynek alapján a fogyasztók a védjegy és a szolgáltatás piaci jelenlétét érzékelhették. A waybackmachine felvételek évek óta tartó apróhirdetési szolgáltatásokat mutattak, ami túlmutat a pusztán jogfenntartó használaton; az átirányítás elfogadható aktív védjegyhasználati magatartás.
A megállapítás kedvező azon vállalkozásoknak, amelyek több önálló védjegyoltalommal védett domainnel rendelkeznek, de gazdaságossági okokból eltérő nevű weboldalt nyitnak alattuk. Például: ha egy vállalkozás az „aprohirdetes.hu” alatt reklámszolgáltatásokat kínál, de rendelkezik a „hirdetes.hu” domainnel, amiről az „aprohirdetes.hu” töltődik be, akkor a „hirdetes.hu” védjegyoltalma nem vész el használat hiánya miatt.
c) Védjegyjogi szempontból egy megjelölés releváns használója az, aki a kereskedelmi forgalomban a domain név alatt szolgáltatást nyújt — nem a whois rekordba bejegyzett használó.
A védjegybitorlás megítélésénél nincs jelentősége annak, hogy ki a whois rekordba bejegyzett használó; az a kérdés, hogy ki folytat ténylegesen gazdasági tevékenységet, tartalmat tesz közzé a weboldalon, mert a felhasználók hozzá kötik a nyújtott szolgáltatást.
2. Kereskedelmi névként történő használat a domain és a weboldal tekintetében
A Kúria Pfv.20700/2018/10. számú precedensképes ítélete foglalkozott a kereskedelmi névként történő használat kérdésével. A felperes használt gépjárművekkel kapcsolatos online apróhirdetési szolgáltatást üzemeltetett olyan szó megjelöléssel, amely mind a domainben, mind a weboldal nevében szerepelt, és amelyet ábrás és szó védjegyként levédetett a 35. áruosztályban. Az alperes ugyanezen megjelöléssel, csupán az „eladó” szó hozzáadásával indított hasonló szolgáltatást. Ezt mindhárom bírói szint a Vt. 12. § (3) bekezdés c) pontjába ütközőnek minősítette.
Az alperes a Vt. 15. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozott: e szerint a védjegyjogosult nem tilthat el mást az áru vagy szolgáltatás jellemzőjére vonatkozó jelzés üzleti tisztességgel összhangban álló használatától. A Kúria szerint, ha egy megjelölés egy weboldalon nyújtott szolgáltatásról ad információt, akkor annak weboldalon történő használata nem lépi túl az üzleti tisztesség határait — a felperesi megjelölést az alperes az oldalán feltüntetheti. A domain névben történő használat viszont névhasználatnak minősül, így itt a Vt. 15. § (1) bekezdés b) pontja nem alkalmazható.
A döntés — bár indokolása vitatható — nem akadályozza a védjegyjogosultak fellépését: egy weboldal működéséhez elengedhetetlen az alapul fekvő domain, így ha a bíróság a domain vonatkozásában bitorlást állapít meg, a jogsértő köteles a jogellenes használatot megszüntetni, ami a domain alatti szolgáltatás megszüntetéséhez vezet.
3. A belenyugvás szabályainak alkalmazása domain neveket érintő védjegybitorlási ügyben
A Kúria Pfv.21575/2018/8. számú precedensképes határozatában elvi jelleggel rögzítette, hogy a Vt. 17. § (5) bekezdésének utaló szabálya folytán a Vt. 5. § (2) bekezdés a) pontja szerinti korábbi jogra való hivatkozás esetén a védjegybitorlási pernek nem tárgya annak megítélése, hogy az alperes eredményesen léphetne-e fel az elsőbbséget megelőző saját korábbi megjelöléshasználata alapján — elégséges csupán a fellépés reális lehetőségének igazolása.
Mindkét fél ugyanazt a szómegjelölést használta domain nevében, eltérő kiterjesztéssel. Felperes 2001. augusztusától, alperes 2001. októberétől nyújtott szolgáltatást. Kezdetben együttműködtek; 2004–2005-ben a felperes ábrás és szó védjegyként levédette a domain nevét a 35. áruosztályban. 2017-ben lépett fel védjegybitorlás miatt. Alperes a Vt. 17. §-ára hivatkozott, amely szerint az öt éven át eltűrt későbbi védjegy használata ellen a jogosult már nem léphet fel.
A Kúria főbb megállapításai:
- Az alperes a perbeli védjegyek elsőbbségi napja előtt kezdte használni a megjelölést, így az az „utólagos védjegy” pozíciójában korábbtól használt megjelölésnek minősül a Vt. 17. § (1) és (5) bekezdései alkalmazása szempontjából.
- A védjegyhasználathoz való hozzájárulás (engedélyezés, Vt. 23. §) szerződéses akaratot kifejező, kifejezett nyilatkozat, „ráutaló magatartással” nem pótolható.
- A védjegybitorlási perben a jogosult az oltalom alatt álló védjegye alapján érvényesíti igényét. Az 5. § (2) bekezdés a) pontja szerinti korábbi jogra való hivatkozás esetén elégséges a fellépés reális lehetőségének igazolása; az eredmény megállapítása a per kereteit meghaladja.
- A Vt. 17. § (1) bekezdése időbeli korlátot szab; a szabály csak azt kívánja, hogy a jogosultnak legalább öt éven át tudomása legyen a más által történt használatról, és azt eltűrje.
A Kúria úgy ítélte meg, hogy az alperes eredményesen hivatkozott a belenyugvásra, amely a felperes igényét kizárta. Az ítélet megerősíti a korábbi joggyakorlatot. Az e-kereskedelmi szolgáltatóknak érdemes körültekintően eljárniuk a domain regisztrálásakor, a lehető leghamarabb védjegyoltalmat szerezniük, és időben jogilag fellépniük az esetleges bitorlásokkal szemben.